Egy Prágához közeli falucskában született 1841-ben. Apja a faluban volt kocsmáros, Dvořák is ebben az "intézményben" ismerte és szerette meg a zenét, sőt ő is itt húzta hegedűjén a talpalávalót. Szülei szándéka szerint mészárosnak tanult, de a helyi tanító rábeszélésére elengedték egy prágai orgonaiskolába.
Apja anyagi támogatása nélkül fejezte be a kétéves tanfolyamot, hogy megéljen, prágai kocsmákban hegedült, a nagyszínház zenekarában brácsázott, templomokban orgonált, majd zenét tanított, de így is meglehetősen szerény körülmények között élt. Próbálkozott a komponálással is, de hol kottája, hol zongorája nem volt, leggyakrabban azonban egyik sem. Művei egyébként sem érdekeltek senkit, amit ő később úgy kommentált: "Legalább mindig volt papír a tűzgyújtáshoz."
1875-ben elnyert egy tehetséges, de nehéz anyagi helyzetű zeneszerzők számára kiírt ösztöndíjat, egyre gyakrabban játszott darabjai pedig felkeltették Johannes Brahms figyelmét. A német zeneszerző közbenjárására Berlinben kiadták Szláv táncok című zongoradarabját, és az akkor már negyven felé közelítő Dvořák egy csapásra elismert művésszé lett. Az alábbi felvételen a Szláv táncok zenekari változatát halljuk, melyet a zeneszerző maga komponált.
Ünnepelték Angliai körűtján, Moszkvában.
1892-től három évig a New York-i Konzervatórium igazgatója volt, de az amerikai életet képtelen volt megszokni, és honvággyal is küszködött.
Legismertebb műve az 1893-ban Amerikában komponált IX. (Az újvilágból) szimfónia, amelyben indián és néger folklór-elemek, szláv dal- és tánctípusok ötvöződnek.
Napjainkban is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott cseh zeneszerző.
(forrás: MTVA)
Negyedik tétel
 |
| Dvorak és felesége |
 |
| Dvorak Amerikában, családjával és barátokkal |
