Felhívás

Vetélkedőnket a Dr. Bernády György Általános Iskolával közösen szervezzük,

más iskolákból is szeretettel várunk jelentkezőket.

A vetélkedő időpontja:  2017. december 22.
9:30

A vetélkedőre az itt közzétett anyagból (szövegek, dalszövegek, videók stb.) kell készülni. Az oldalon közzétett linkekre is érdemes rákattintani, mivel ezekből szövegértési feladatot kapnak majd a diákok.

A felkészülést segíti egy FB csoport, ahol időnkét tesztek jelennek meg, illetve rövid vetélkedők is lesznek.

Kik vagyunk? 

2014-ben Horváth-Kovács Ádám  vetette fel annak szükségességét, hogy jöjjön létre egy olyan egyesület, amely segíti a kövesdombi magyar oktatást. Az egyesület hivatalosan 2015 elején jött létre. Az elnökséget Kerekes Szilárd történelemtanár vállalta el, a harmadik alapító tag Dávid Erika  biológia-tanárnő lett. Egyesületünk működésében fontos szerepe van Gyepesi-Deák Erikának, aki a könyvelőnk, illetve a kövesdombi általános iskola azon pedagógusainak, akik két százalékos adófelajánlásokat gyűjtenek. Azon vetélkedőinkre, melyen több iskola diákjai vesznek részt, többnyire a magyar államtól kaptunk támogatást. 

Hogyan zajlanak vetélkedőink

Bizonyára sok tanár élt már át olyan helyzetet, amikor az volt a benyomása hogy a versenyt szervező iskola diákjai nyernek, a más iskolából származó diákok meg nem. Mi ezt a helyzetet azzal próbáljuk kiküszöbölni, hogy a versenyző csoportokat a verseny megkezdése előtt hozzuk létre oly módon, hogy a csoportok tagjai különböző  iskolákból származzanak. A verseny megkezdése előtt egy pár kérdésből álló rövid tesztet íratunk a diákokkal azért, hogy a csoportokba hasonló felkészültségű diákok kerüljenek.

Vetélkedőinken a diákok kb. egyharmada részesül könyvjutalomban, de senki nem megy haza üres kézzel. 

E verseny szervezői:
Józsa Hajnalka - zenetanárnő
Kerekes-Szász Emese Rebeka - zenetanárnő
Kerekes Szilárd - történelemtanár
Oltyán Csaba - történelemtanár

Bevezető

Az Osztrák-Magyar Monarchia 1867-ben jött létre. Az Ferenc József császár és a magyar vezetők közötti kiegyezés révén Magyarország nagy fokú önállósághoz jutott. 

A Monarchia többnemzetiségű állam volt, és a következő mai országok területét foglalta magába: Ausztria, Magyarország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina. De hozzá tartozott a mai Románia, Lengyelország, Szerbia, Ukrajna, Olaszország egy része is. Ezt érzékelteti az alábbi térkép.

A verseny anyaga elsősorban magyarországi zeneszerzőket tartalmaz, akad benne 1 cseh is, sőt egy olyan is aki nem a Monarchia területén született, de életének egy jelentős részét Bécsben töltötte.


 Dvořák

Brahms

Johannes Brahms (1833-1897)

Hamburg bordélynegyedében született, de életének jelentős részét Bécsben, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában töltötte, itt is halt meg.

A zenész apának nála 17 évvel idősebb feleségétől három gyermeke született, közülük volt az egyik Johannes. Apjától tanult hegedülni és zongorázni, a zenén kívül a játékkatonák gyűjtése volt a szenvedélye. Brahms a család szegénysége miatt vendéglőkben és éttermekben, sőt tengerészbordélyokban is játszott.

Életében jelentős szerepet játszott két magyarországi zsidó származású zenész.
Az egyik közülük Reményi Ede volt, akinek 1849-ben el kellett hagynia Magyarországot, mivel Görgey tábornok segédtisztjeként tevékenyen részt vett a szabadságharcban. Reményi az 1850-es években híres hegedűvirtuóz volt, és egy időben előadásain őt kísérte zongorán a fiatal Brahms.  Reményinek köszönhetően megismerkedik Joachim Józseffel (szintén hegedűművész és zeneszerző). Joachim József segítségével aztán ismert zenésszé válik. E két zenész és zeneszerző révén kerül kapcsolatba Brahms a magyaros zenével.

A magyar táncok első két füzete 1869-ben jelent meg, a harmadik és negyedik kötetet 1880-ban publikálták. Ezek a darabok nem népzenék, hanem népies művek. A Magyar Táncok nagy mértékben hozzájárultak Brahms hírnevének növekedéséhez, és a mai napig nagyon népszerűek. 




Forrás: Cultura Magazin , Színészkönyvtár

Antonín Dvořák (1841-1904)

Egy Prágához közeli falucskában született 1841-ben. Apja a faluban volt kocsmáros, Dvořák is ebben az "intézményben" ismerte és szerette meg a zenét, sőt ő is itt húzta hegedűjén a talpalávalót. Szülei szándéka szerint mészárosnak tanult, de a helyi tanító rábeszélésére elengedték egy prágai orgonaiskolába.
Apja anyagi támogatása nélkül fejezte be a kétéves tanfolyamot, hogy megéljen, prágai kocsmákban hegedült, a nagyszínház zenekarában brácsázott, templomokban orgonált, majd zenét tanított, de így is meglehetősen szerény körülmények között élt. Próbálkozott a komponálással is, de hol kottája, hol zongorája nem volt, leggyakrabban azonban egyik sem. Művei egyébként sem érdekeltek senkit, amit ő később úgy kommentált: "Legalább mindig volt papír a tűzgyújtáshoz."

1875-ben elnyert egy tehetséges, de nehéz anyagi helyzetű zeneszerzők számára kiírt ösztöndíjat, egyre gyakrabban játszott darabjai pedig felkeltették Johannes Brahms figyelmét. A német zeneszerző közbenjárására Berlinben kiadták Szláv táncok című zongoradarabját, és az akkor már negyven felé közelítő Dvořák egy csapásra elismert művésszé lett. Az alábbi felvételen a Szláv táncok zenekari változatát halljuk, melyet a zeneszerző maga komponált.

Ünnepelték Angliai körűtján, Moszkvában.
1892-től három évig a New York-i Konzervatórium igazgatója volt, de az amerikai életet képtelen volt megszokni, és honvággyal is küszködött.

Legismertebb műve az 1893-ban Amerikában komponált IX. (Az újvilágból) szimfónia, amelyben indián és néger folklór-elemek, szláv dal- és tánctípusok ötvöződnek.

 Napjainkban is a legnépszerűbb és legtöbbet játszott cseh zeneszerző.
(forrás: MTVA)

Negyedik tétel

Dvorak és felesége

Dvorak Amerikában, családjával és barátokkal

Zenei élet az 1867-es kiegyezés utáni Magyarországon

Az ország két részből állt: Ausztria (sárga) és Magyarország(zöld). Két fővárosa is volt: Bécs és Budapest. Bosznia mind a két országrészhez tartozott. Horvátország Magyarországhoz része volt, de jelentős autonómiának örvendett.

A 19. század előtt a zenei élet színterei elsősorban a főúri kastélyok, városi paloták, székesegyházak voltak. Ez a 19. század végén már nem mondható el.

Az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttével hatalmas beruházások, a magyarországi városok arculatát megváltoztató építkezések kezdődtek. Erőteljes fejlődésneki indultak  a vidéki városok, Budapest pedig óriási ütemben kiépülő világvárossá vált. Megépül az Opera, és volt néhány olyan színház, melyben kizárólag zenés darabokat játszottak (pl. Király Színház) A főváros lett a zenei élet központja.

 az eklektikus stílusban épült Opera

a Király Színház (szecessziós stílusban épült, ma már nincs meg)

A 19. századi hangversenyek többsége jelentősen különbözött az ugyanígy nevezett mai eseményektől. A műsorban a legkülönfélébb műfajú kompozíciók szólalhattak meg egymás mellett. Olykor felolvasásokkal, olykor pedig szavalatokkal tették színesebbé a programot, melynek vegyes összetételét tovább erősíthette a hivatásos és amatőr előadók felváltott szereplése. A zeneszámokat gyakran reggelig tartó táncmulatság követte, és ez a hagyomány - különösen vidéken - a 20. században is sokáig életben maradt.

A zene a fényes estélyek és baráti összejövetelek elengedhetetlen tartozékának számított, melyeken olykor híres művészek  léptek fel. Az otthoni zenélés a módosabb családoknál megszokott szabadidős tevékenység volt, egyre több lakásban jelent meg a zongora, mely nem csak hangszer volt, hanem berendezési tárgy is.

A zeneileg művelt réteg  a századfordulón is elég vékony volt. Ez a réteg főleg német és olasz remekművekért rajongott, a magyar szerzők művei közül elsősorban Erkel Ferenc operáit és Liszt Ferenc műveit hallgatták, melyek  a szélesebb közönség körében is rendkívül népszerűek voltak. Szintén a szélesebb közönségnek az igényeit elégítették ki az operettek és népszínművek. A legtöbben viszont a műveltebb réteg által lenézett, értéktelennek tartott, cigányzenekarok által játszott magyaros műdalokat, nótákat hallgattak.

 Rigó Jancsi, a híres cigányprímás

A huszadik század elején egyes zeneszerzők (Kodály Zoltán, Bartók Béla) az addig kevés figyelmet kapott falusi népzene világa felé fordultak.

Bartók népdalgyűjtés közben, a nő hangját gramofon rögzíti

Liszt Ferenc (1811-1886)

A német anyanyelvű, de magát magyarnak valló Liszt, ma is a világ egyik legnépszerűbb zeneszerzője. Az 1867-es kiegyezést követően sokat tartózkodott Budapesten, de más vidéki magyar városokat is felkeresett.
Rendszerint a téli hónapokat töltötte Magyarországon, 1875-től a budapesti Zeneakadémia elnökeként és zongoratanáraként.

 Liszt Ferenc halála után megjelent cikk (a zongorán a Rákóczi-induló kottája)

A Rákóczi-induló

A 19. században sokan feldolgozták, többek között a francia Berlioz (az ő feldolgozása a legismertebb), Reményi Ede, Erkel Ferenc.

Maga Liszt Ferenc is többször feldolgozta a 19. század legnépszerűbb magyar nótáját, zongorára és zenekarra is írt változatot. A zenekari változatot csak Berlioz halála után, 1871-ben jelentette meg, mivel nem akart rivalizálni a francia zeneszerzővel.

A Rókóczi-indulóról részletesebben ITT olvasthatsz.

Erkel Ferenc (1810-1893)

Erkel volt az, aki megzenésítette Kölcsei Ferenc Himnuszát.

Munkásságának fénykora a 19. század derekára tehető, de ünnepelt zeneszerző volt 1867 után is. Az 1844-ben bemutatott Hunyadi László, valamint az 1861-ben bemutatott Bánk Bán a dualizmus korának legnépszerűbb magyar operái voltak. 

Keserű pohár  (Vörösmarty Mihály versének két versszaka, mely bekerült a Bánk bánba)
Ha férfi lelkedet      Egy hölgyre föltevéd,      S az üdvösségedet      Könnyelműn tépi szét;      Hazug szemében hord mosolyt      És átkozott könyűt,      S míg az szivedbe vágyat olt,      Ez égő sebet üt; Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; Eloszlik, mint a buborék, S marad, mint volt, a puszta lég.	S ha bánat és a bor      Agyadban frígyre lép,      S lassanként földerűl      Az életpuszta kép,      Gondolj merészet és nagyot,      És tedd rá éltedet:      Nincs veszve bármi sors alatt      Ki el nem csüggedett. Gondold meg és igyál: Örökké a világ sem áll; De amig áll, és amig él, Ront vagy javít, de nem henyél.